Virágzó nárciszok

Ameddig nem készül el a következő triangulációról szóló posztom, szeretnék ajánlani 3 könyvet, ami segített kinyitni a szemem és megérteni, hogy is működnek a Nárcik. Többen kérdezték az elmúlt hetekben, hogy sikerült ráébrednem arra, hogy mi történt velem? 3 év távlatából ezernyi megválaszolatlan kérdéssel maradtam egyedül. Senki nem tudott választ adni, hogy mi, miért történt. Nárcit nem is kérdeztem, mivel mindig, mindenre volt egy "gumicsontja", amit ezerszer megrágtam. Ha bekerítettem: lerakta a telefont, nem vitatkozik, hülye vagyok, elment, elköltözött, nem válaszolt, vagy kinevetett, vagy én vagyok a beteg sőt én nárcisztikus vagyok, volt ilyen mondata párszor. Ez ismerős azoknak akik kicsit is ismernek egy Nárcit. Először magamban kezdtem keresni a hibát. Ismerős igaz? Benned a hiba, és el is hiszed egy idő után. Én vagyok a hülye, ő az okos és a professzor. Először elkezdtem kutatni a személyiségjegyek közt. A betegségek nemzetközi osztályozására szolgáló kódrendszer (BNO) zöld lámpát mutatott. F60.80 Narcisztikus személyiségzavar (Narcissistic Personality Disorder). A leírás minden betűjéből jutott neki. Ekkor elkezdtem a Googleben kutatni. Szomjaztam az információkra, válaszokra. Majd megvásároltam Shannon Thomas: Gyógyulás a rejtett bántalmazásból - A pszichológiai bántalmazásból való felépülés 6 szakasza c. könyvét. Ez a könyv adta meg mindenre a választ, minden fejezethez tartozott egy saját, megélt történet 3 év távlatából.  Megkaptam az első válaszokat. Olyan volt, mint egy puzzle. Szépen összeállt a kép. 

Mindenhol akadnak mérgező emberek a családokban, párkapcsolatokban, munkahelyeken, vallási közösségekben elrejtőzve. A pszichés bántalmazás alattomos és rejtett természete abból fakad, hogy a bántalmazók viselkedésének fontos elemei a megrögzött és ismétlődő titkos játszmák, melyeket egyedül vagy többedmagukkal űznek a céltáblának kiszemelt személlyel. A pszichés bántalmazás elszenvedői gyakran nem tudják pontosan leírni, mi is történt velük, sőt sok esetben nincsenek tudatában annak, hogy bántalmazó kapcsolatban élnek. A pszichés bántalmazásnak nincsenek külsérelmi nyomai. Nincsenek kék foltok, törött csontok, sem pedig lyukak a falban. A sebek, törések és lyukak a bántalmazottak belsejében vannak elzárva. A könyv felfedi a rejtett bántalmazás valódi természetét, és bemutatja a bántalmazásból való felépülés szakaszait, melyeken a terapeuta szerző megfigyelései alapján minden bántalmazott keresztülmegy a mérgező kapcsolatokból való gyógyulás során. A könyv egyszerűen, közérthetően és mély empátiával kíséri végig a túlélőket a felépülés útján.

Forrás: Libri.hu

Másik nagy adag Bánki György - A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról c. könyve volt. Teljes volt a kép. Minden választ megkaptam. Majd rengeteg, angol és magyar nyelvű tanulmányt, történetet olvastam el esténként. Szomjaztam a válaszokra és ledöbbentő volt, hogy mennyire sablonként működnek, egyformák, akár testvérek is lehetnének országtól függetlenül. 

Bánki György ezért a könyvéért megkapta a Magyar Pszichiátriai Társaság az év legjobb monográfiája szerzőjének ítélt Nyírő Gyula díját. Ez a könyv az érdeklődő nagyközönségnek szól, nem tankönyv és nem diagnosztikai vagy terápiás útmutató. Olyan igyekszik lenni, amilyet a szerző maga is szívesen elolvasna. A címe természetesen ironikus, viszont a témához illő. A nárcizmus részben pszichológiai, részben a hétköznapokban használt fogalom és a pszichológián túlmutató kulturális jelenség. A pszichiátriában egy személyiségzavart jelöl, melynek határai eléggé elmosódottak. A nárcizmusunk mértéke is igen különböző lehet a való életben: a magányos, sebezhető, zárkózott, precíz, de érző szívű embertől a rideg, fennhéjázó, manipulatív bántalmazóig. A könyv fókuszában a narcisztikus személyiségzavar áll, ám a jelenség megértéséhez kitágítjuk az optikát, és így bemutatásra kerül az elkényeztetettségnek vélt elhanyagoltságtól a narcisztikus sérülékenységen át az antiszociális és a paranoid karakterig ívelő spektrum. A témához való közelítést filmek, színdarabok, regények, saját élmények és terápiás esetek részletei segítik. Philip Zimbardo professzorral, az egyik legkiválóbb szociálpszichológussal magyarországi látogatásai során két alkalommal is hosszan beszélgettem a készülő könyvről.

Forrás: Libri.hu

Összeségében arra jutottam, hogy nem ők választották ezt az életet. Nyílván ez nem menti fel őket a tetteik alól... de! Nem ők tehetnek arról, hogy a nevelés során az alábbiakhoz hasonló "törődést" kapták.


1. Gyermekén keresztül megélt élmények

Kétségtelen, hogy a legtöbb szülő azt szeretné, hogy gyermeke sikeres legyen. A nárcisztikus szülők viszont általában nem gyermekük javát szolgálják, hanem önző módon SAJÁT SZÜKSÉGLETEIKRE ÉS ÁLMAIK BETELJESÍTÉSÉRE FÓKUSZÁLNAK. Ahelyett, hogy a szülők értékelnék gyermekeik saját gondolatait, céljait és érzelmeit, saját vágyaik kiterjesztésével inkább a gyermek egyéniségét gyengítik.

2. Marginalizáció

Fenyegetve érzik magukat gyermekeik potenciálja miatt. Sikereik hatással vannak a szülők önbecsülésére. Egy nárcisztikus szülő komoly erőfeszítéseket tehet annak érdekében, hogy a gyermekétől megvonja a sikereket, így fenntartva saját kiválóságát. Ilyen például, ha egy szülő indokolatlanul ítélkezik, kritizálja gyermekét, vagy kedvezőtlen összehasonlításokat tesz. Ekkor a teljesítmény, a pozitív eredmények és a siker teljes elutasítása történik. Azzal, hogy egy szülő azt sugallja gyermeke felé, hogy „soha nem lesz elég jó”, csökkenti az önbizalmát, ugyanakkor növeli saját bizonytalan önértékelését. Egy nárcisztikus szülő komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a gyermekétől megvonja a sikereket.

3. Grandiozitás és felsőbbrendűség

A nárcisztikus szülők fejében egy hamisan felépített kép él arról, hogy kik is ők és mit csinálnak. Gyakran előfordul, hogy környezetükben élő személyeket nem emberi lényként kezelik, hanem csupán eszközökként használják őket saját érdekeik érvényesítéséhez, személyes haszonszerzésükhöz. A szülők mintájára a gyermekek is tárgyilagosan kezdenek viselkedni a társaikkal, jobbnak érzik magukat náluk.

4. A felületes kép

Szeretik megmutatni másoknak, hogy mennyire „különlegesek”. Szeretik a nyilvánosság előtt hangsúlyozni felsőbbrendűségüket, legyen szó akár anyagi javakról, fizikai megjelenésről, szakmai sikerekről, családi háttérről vagy befolyásos kapcsolatokról. Mindezzel FIGYELMET ÉS ELISMERÉST KERESNEK. Néhányuk számára a közösségi oldalak szinte csodaországot jelentenek, ahol rendszeresen hirdethetik, hogy milyen csodálatos és irigylésre méltó az életük. A gyermekek ekkor azt tapasztalják, hogy amit a szüleik a nyilvánosságnak mutatnak, az nagyon különbözik a valóságtól.

5. Manipuláció

A nárcisztikus szülők többféle manipulációs technikát alkalmazhatnak. Néhány gyakori példa: Büntetés: „Mindent megtettem érted, és te annyira hálátlan vagy!”
Hibáztatás: „A te hibád, hogy nem vagyok boldog.”
Megszégyenítés: „A gyenge teljesítményed zavarja a családot.”
Negatív összehasonlítás: „Miért nem tudsz olyan jó lenni, mint a testvéred?”
Ésszerűtlen nyomás: „Mindent meg fogsz tenni, hogy büszke legyek rád!”
Manipulatív jutalom és büntetés: „Ha nem folytatod a főiskolai tanulmányaidat, amit én választottam neked, azzal elveszted a támogatásomat.”
Érzelmi kényszer: „Nem vagy jó gyermek, hacsak nem felelsz meg az elvárásaimnak”

A manipuláció e formáiban az a közös, hogy A SZERETET FELTÉTELES JUTALOMKÉNT KAPHATÓ MEG. A szeretet megvonását pedig büntetésként használják.

6. Rugalmatlan és sértődékeny Merev gondolkodásmód jellemzi a nárcisztikus szülők többségét, amikor gyermekük várható viselkedéséről van szó. Gyermekeik viselkedését nagymértékben szabályozzák, és nem képesek a változásokhoz alkalmazkodni. A szülők reakciója nagymértékben függ a gyermek figyelmének és engedelmességének hiányától, az észlelt hibáktól és hiányosságoktól, valamint a szülői jelenlét időzítésétől. A szülők rugalmatlanságának és érzékenységének egyik oka a gyermek ellenőrzésének vágya. A nárcisztikus szülő negatívan reagál, amikor azt érzékeli, hogy nem mindig tudja irányítani a gyermekét.

7. Empátia hiánya

Képtelenek arra, hogy szem előtt tartsák a gyermek saját gondolatait és érzéseit, valamint hogy hitelesnek és valódinak tartsák azokat. Számukra csak az lehet elfogadható, amit a ők maguk gondolnak és éreznek. A szülői befolyás alatt álló gyermekek a három megküzdési mód közül választhatnak:
(1) Kiállnak magukért és „visszaadják”, amit szülőktől kapnak.
(2) Eltávolodnak a szülőktől.
(3) A szülők által érvénytelenített énjüket helyettesítik egy hamis személlyel, elkezdenek szerepet játszani, mellyel maguk is átveszik a nárcizmus jellegzetességeit.

8. Függőség

Elvárják, hogy a gyermekeik egész életükben gondoskodjanak róluk. Az ilyen típusú függőség érzelmi, fizikai és/vagy pénzügyi lehet. A nárcisztikus szülő rendszerint manipulálja gyermekeit, kevés figyelmet fordítva azok saját prioritásaira és igényeire.

9. Féltékenység és befolyásolás

Mivel egy nárcisztikus anya vagy apa azt reméli, hogy gyermeke állandóan a befolyása alatt áll, féltékennyé válik a gyermek fokozódó érettségének és függetlenségének észlelésekor. A függetlenedés irányába tett lépésekre, mint például a saját karrierpálya kiválasztására, a szülő által jóvá nem hagyott barátokra vagy a gyermek által előnyben részesített tevékenységekkel töltött időre a szülők negatívan reagálnak. A felnőtt gyermek életében egy romantikus partner megjelenése nagy fenyegetésnek tekinthető. Egy nárcisztikus szülő erre gyakran elutasítással, kritikával és/vagy versennyel reagál. Sok szülő szemében egyetlen romantikus partner sem felel meg az ő gyermekének, és egyetlen „betolakodó” sem veheti el a dominanciáját gyermeke felett. A függetlenedés irányába tett lépésekre a szülők negatívan reagálnak. A függetlenedés irányába tett lépésekre a szülők negatívan reagálnak.

10. Elhanyagolás

Egyes helyzetekben a nárcisztikus szülő dönthet úgy, hogy elsősorban az saját érdekeire összpontosít, ami számára izgalmasabbnak bizonyul a gyermeknevelésnél. Ezek a tevékenységek az önérdek érvényesítéséhez, a saját vágyak beteljesítéséhez vezethetnek. Sokszor a szülőt karrier-megszállottság vagy saját hobbijaira való összpontosítás jellemzi. Láthatjuk tehát, hogy számos jellemző együttjárása esetén beszélhetünk krónikus nárcizmusról. Egyértelmű különbség van a szülőcentrikus nevelés és a krónikus nárcisztikus szülőkre jellemző nevelési mód között. Természetes, hogy a legtöbb szülő arra vágyik, hogy büszke lehessen gyermekére. Környezetében gyakran eldicsekszik gyermeke pozitív tulajdonságaival, elért eredményeivel, sikereivel. Sok szülőnek vannak nagy elvárásaik gyermekeik felé, időnként pedig szigorúan bánnak velük. Viszont e tulajdonságok egyike sem jelent kóros nárcizmust. Ami megkülönbözteti a nárcisztikus szülőt más szülőktől, az hogy egy nárcisztikus szülő akadályozza gyermekét abban, hogy önálló entitásként létezzen. Ebben az értelemben az utód kizárólag azért létezik, hogy kiszolgálja a szülei önző szükségleteit.

Források: Libri.hu , Mindsetpszichológia.hu